Költözés!

Sziasztok! :)

Azt veszem észre, hogy még mindig olvas valaki, szóval csak szólok, hogy indul a második felvonás Amerikába, viszont ez már az új blogomon történik. Akit esetleg érdekel, az ITT érheti el az új kaland kezdőposztját!

Köszönöm, hogy itt voltatok, és élveztétek, utáltátok, kommenteltétek a posztjaimat! Sok puszi :*

Nyáridéző zenék listája ;)

Hey! 

Ismét eltelt egy kis idő, mondhatni írói vénám megcsömörlött, ami nem teljesen igaz, de hát mit írhatnék már, mikor mindent elregéltem szinte :)

A mai "szép" hétfői reggelen (f*ck monday!) döbbentem rá, miközben a reggeli kávémat kortyolgattam NewYorkban szerzett bögrémből és éppen az előttem álló 8 órás gyári munkára tuningoltam magam... HOGY BAZDMEG A CSULÁS MUNKA HIÁNYZIK! Mert jó volt a társaság, mert rich bitch-nek éreztem magam kéthetente az itteni gyér fizetéshez képest, és akkor is jobb körülmények voltak, nem rohadt le a kezem stb stb... 

Ha már ennyire visszahúzott a szívem a chulás melóhoz, hát el kell, hogy mondjam, hogy a munka közbeni szórakoztatásunkat megtestesítő rádióhallgatás nem épp volt a legfelemelőbb... Íme egy lista, aminek elején a szarrá játszott melós számok következnek, aztán a vége felé a housing-partys zenékből szemezgettem. Jó nosztalgiázást, másoknak pedig kellemes nyáridézést! :)

Icona Pop - I love it: az a dal, amit senkinek sem kell bemutatni... És amire két pizza közben is lehetett táncolni seprűvel a kézben!

Rihanna: Stay ... Ehhez sem fűznék sokat, ha napi húszszor nem, akkor egyszer sem!

Daft punk: get lucky

Wake me up: hányásig!

Imagine Dracone: Radioactive

Robin Thicke: Blurred lines... Igazi bulizenévé nőtte ki magát, aztán a napi 100*-i lejátszásnak köszönhetően már mindenki unta...

Macklemore: Thrift shop. Bár nem az idei évből való, az elsőnek érkező csapat sokat bulizott erre :)

Macklemore: Can't hold us. És ha már Macklemore, akkor mégis csak ez volt a best of partyzene :)

Soulja boy: Crank that - már mindenki tudja a koreót, nem?! :D

Lil Wayne: Love me - személyes kedvenc, ettől teljes a nyári listám :)

Amúgy pedig ezer hála és köszönet a nagybátyámnak, most érkeznek meg a videók, amit az utazásos másfél hétben vettem fel... Ha lesz egy kis időm, tolok valamiféle videóanyagot ide ;) :*

HOGYAN fejlődik a nyelvtudás Külföldiában?

Hellóka! 

Nem is olyan régen visszakaptam a drága határidőnaplómat, és fellapozva találtam a "HOGYAN" rovatocska ötleteit. Bár elég gyér az eddig felhozatal, eggyel még is lógok (tuti többel), de erről talán még lehet szót ejteni.

Szóval saját tapasztalatok alapján vezetném le, hogy nálam hogyan fejlődött piciny nyelvtudásom az óceántúlon...

Úgy kell elképzelni az alapszituációt, hogy még az előző évezredben (és tényleg!) volt kisded koromban pár angol órácskám, de végül is (sajnos) a német nyelvre terelődött a figyelmem. Megunva a krákogást egyéni úton próbáltam némi angolnyelvtudást magamba szívni, ami egy nyelvvizsában teljesedett ki. Aztán az (ön)fejlesztés abbamaradt, persze a fekazenék még sokat inspiráltak, szóval kiteljesedett a szókincsem a fuck, pussy, suck, dick, cum, bitch, n*gga stb. szavakkal hahahaaaa

Szóval valaHOGYAN (így) fejlődik az angolnyelvtudás majdnemhogy a nulláról...

Hozzávalók:

• gyér angol nyelvtudás, minimum 2 év porosodás után előszedve
• sok-sok magyar egyed nagy szórásban kis helyen (10/négyzet méter)
• angol nyelvkörnyezet valahol Amerika eldugottabb szegletétől 20 mérföldre elterülő, monszuni időjárással rendelkező Halálfasza falván
• internesönöl környezet, ami 2%-ban tartalmaz oridzsinál őslakosokat (nem indiánokat), ennél nagyobb szórásban spanyol ajkúak erősen spanyol, dallamos, spanglish nyelvjárással; szintén erős felhozatal Szláviából való népek (Do you speak rássön? - VODKA DÁÁÁÁÁ); aztán még egy kis színt adva a vendégseregnek kici pöcű kínai bácik; sznob picsák hállivudi ákcentussal; vagy éppen a szívem csücskei fekák NYELVjárásai 
• az angol nyelvterületre lépés előtti "tanulnom kell, de majd nekiállok HOLNAP" gyakorlása napi szinten, ami végül laza szívinfarktus közeli állapotokat produkál interjú és/vagy egyéb fontos dolgok intézésében 

Na a sok szófosás után nézzük HOGYAN fejlődött nyelvtudásunk internesönöl környezetben a kezdetektől napjainkig...

• A kezdeti sokk után, miután is rájössz, hogy az új környezet először a más nyelven íródott reklám és utcatáblákban jelenik meg, de a levegő szinte azonos páratartalmú, az ég kék, és még Dunkin kávét is lehet venni. <3
• A kezdeti sokk után 1 órával próbálod a még megmaradt agysejtjeiddel értelmezni az elhangzó mondatokat
• Küzdesz a jetlaggel és elsősorban örülsz annak is, ha megérted, mit mondanak neked
• Sikeresen végzed a fej előre biccentést igenlésre és a nyaklazító oldalmozgást is, továbbá kialakul a yes-no sikeres helyettesítése a fent említett mozgásformák helyett
• Az első időkben még mindent próbálsz nyelvtanilag kiokoskodni, de retardált kis agysejtjeiddel annyi időbe telik, hogy inkább visszatérsz a jól bevált nyakizom-gyakorlatokhoz
• Napi kétszer már eltaláld a szám/személy ragozásokat, sőt megjelenik a magyarról fordított prepozíciók helyes használata 
• Rájössz, hogy a "Hi!" csak üdvözlőköszönés és nem elköszönés
• Próbálsz rájönni a "How are you doing?" kérdéskör lényegére... Most akkor hogy vagyok, vagy hogy vagyok mit csinálok... Mi van?! (első idők komoly kérdése volt :))
• Kábé egy hónap múlva már te is automatikusan csapod hozzá a "Hi!"-hoz a hogyvagy.mondatocskát, természetesen ezt amolyan amerikai stílusban, magasszintű unott pofával
• A "really" mennyiségbeli megnövekedése a mindennapi használatban
• Ezek után kifejlődik a "seriously" hangsúlyozása is 

• A környezet hatására először még magyarul káromkodsz, aztán rátalálsz a FUCK szóra... És beleszeretsz. Leejtesz valamit? FUCK. Túlórázni kell? FUCK. Kevés a borravaló? FUCK. Az élet szép. FUCK
• Az internesönöl közeg hatására aztán nem ragadsz le a FUCK szónál, hanem vegyíted török anyázással, lengyel kurvákolással (még jó, hogy ugyanaz ;))
• Csekély szókincsed kiegészítésére felajánlja egy munkatársad, hogy készít egy kis szószedetet... Ki nem találod mi van benne: söpörni, kupak, sütő... Szakmába vágóan fontos!
• 2. hónap után az igeidők helyesbítésére kapsz segítséget és rájössz, hogy teljesen feleslegesen seggeltél be 12 igeidőt (pláne, hogy mentorod szerint csak 9 van... aztán végülis 12 lett belőle)
• Újabb segítség dalszöveg magyarázattal... És rájössz, hogy bár sejtetted, de tényleg minden 2. amerikai dal egy szépen cenzúrázott hard pornó...
• rászoksz 1-1 akcentusra és egészen jól megérted a jamaikai munkatársakat... aztán ahogy növekszik az ismeretségi kör már akad spanyolajkú, szlávajkú és megjelenik 1-2 feka is, juhéj!
• Pénztári melód során több rasszhoz tartozó emberrel is találkozol. Szerencsére ezen emberek szókincse leszűkül a veled szerencsére csak rövid ideig tartó diskurzus során kábé 100 szóra, amit jó szerrel sikerül is kihallanod: hamburger, hotdog, brat, frenc fries, beer...
• A fekákat még mindig nem érted, és reménytelennek tartod a dolgot
• Aztán megjelenik egy kínai család és visszasírod a fekákat, akikkel olyan szépen megértettétek egymás nyelvét
• 3 hónap után már egészen udvariasan beszélsz, két vigyorgás között egy-egy "plíz" is belefér (határozottan bunkónak tünhettem, mert ezeket lehagytam. Így meg aztán kevés volt a borravaló haha)
• egészen belejössz a szlengbe és igazi madafaka válik belőled.
• Hazatérvén rájössz, hogy 2% hasznos tananyagot tartalmazott a hosszú évek során felhalmozott tudásod. 
• Remélhetőleg maradt pár tartósabb ismerős a tengeren túlról, akikkel művészi szintre fejlesztheted a chatelési technikádat: LOL, idk, jk, haha ...

Na szóval valahol itt tartok haha. LOL enter. Viccelek. Még használok szmájlikat :) Köszönet az olvasásért, és külön köszönet a 13 000. megtekintést, koccintanék is rá és majd fogok is, amint vége a fogadásnak, már ami a nemivásomat illeti :)

FUCK :)

Missin' so much!

2 hét tömény Szex és New York maraton után, valamint egy jó tucatnyi amerikai film megnézése után, még inkább rám törtek a nyár miatt kialakult hiányaim (és most nem a fekákra gondolok hahaaa). Annyi helyen jártam én is, ahol a nem említett filmek játszódnak, hogy ha akarnám se tudnám feledni az eseményeket. Mintha üldöznének az emlékek, na meg nem mintha rosszul lennék tőlük, járatom az agyamat elégszer…

Múltkor épp azon vihogtunk Lillussal, hogy milyen menőn adta elő a műpicsát és szerzett taxit a WalMartig. Szóval el kell képzelni egy szőke ciklont, megpakolva egy rakat márkás zacskóval (ez lenne Lillus), egy rövid személyiségváltozás és a „Hello, annyira cuki a kocsid, itt vagyunk öten lányok és csak arra vágyunk, hogy Te vigyél el minket a Walmartig”… Na jó nem ezzel a szöveggel, de az ehhez illő csipőlengéssel és magassarkú-kombinációval képzeljétek el… Aztán volt akinek csak a gyerekülés jutott, ugye Kriszti?! :D

Mondjuk ez, vagy a pillanat - mint a tipikus amcsi filmekben – mikor megérkeznek a városi lánykák Európából egy jó kis pubba és miután 5 percre megállt a levegő, hát ennek megfelelően jöhetett is vagy 5 kör pia egy kevés bájcsevegésért cserébe. Aztán grátisztként még Harleys bevonulás is járt… De említhetném az első heti random fire-partynkat és tornádó-készültséget is, de szinte bármit… Következzen egy kis „missing-lista”, amolyan random mód, a teljesség hiánya nélkül, vagy hogy.

Hiányzik…

• a lopott kis krumplidarabok, sajtburgerek, csiken tendőrök és társaik, amiket 1-1, a kamera által nem látható ponton lehetett csak bekapni, jó gyorsan és persze rágás nélkül emészteni.
• a fenti ponthoz tökéletesen illő magyar barátságot ápoló cselekedetek, mikor is háromszor annyi kaját kapott a delikvens, na meg persze harmadannyiért.
• az első hetek szörnyű időjárása elől a laundryba menekülés, majd Wifi miatti anyázás órái.
• amikor 30an vártunk a 15 személyes Shuttle-ra
• az az érzés, amikor tudtad, hogy bárhogy is, de hazajutsz a Wett-től, méghozzá általában ingyé’.
• késő esti munka utáni lopott kajából való zabálások
• késő esti munka utáni sörre való invitálás, ami volt, hogy vizipipázásba fulladt, volt, hogy buliba (Ne bazd meg Pe… :D)
• a paycheck előtti „ráizgulás”, és a paycheck kézhezvétele utáni „te mennyit kaptá? és mééééé’?
• a day offok automatikus boldogsághormon-növelései
• amikor a napot egy gyors és ingyenes fuvar után a Dunkinban kezdheted a kedvenc kávéddal és egy fincsi fánkkal
• amikor 1 nap alatt kipróbálhattál akár egy tucat interaktiv játékot, helyet, hajókázást, mindezt szinte ingyen
• amikor egy kisboltnyi áruval térsz haza a WalMartból és a kurva dinnyét lepottyantod a taxiról.
• amikor Mama lelépett 3 napra és fel lehetett oltani a villanyt 11 után is.
• amikor a Csula Biccsában magyar szavakat hallottál és nem munkás embertől!
• amikor már számoltuk a napokat az ötcsillagos utazásunkig
• Chicago Skydeckjéről kitekinteni, vagy éppen magad alá a 103. emeletről
• hazavezetni Madisonból
• átugrani egy másik államba kaszinózni
• beülni „Cheescake hevönözni”
• eltölteni egyedül 12 órát a reptéren
• eltévedni egy nagyvárosban
• 44 fokban napozni és odaolvasztani a laptoptartót a napozóágyhoz
• lenézni a Grand Canyonról vagy lenézni a Grand Canyonra a helikopterről
• las vegasi kaszinóban ülve milliomosnak érezni magadat
• élőben és könnyezve nézni a Jabbawockeezt
• láblógatva kocsikázni az óceánig
• naplementét nézni az óceánnál
• mexikói kaja, amit a Chipotleban készítenek
• igazi fekától tanulni a hip hopot Hollywoodban
• igazi fekával végigtáncolni a bulit Hollywoodban
• kézenfogva megjelenni a nagybátyád előtt a táncolós fekáddal, aki be is mutatkozik haha
• sétálni a Walk of Fame-n és befrízelni a végén :)
• eltévedni a New York-i metróhálózatban
• segítséget kérni szintén a metróhálózaton egy fekától. Majd két orosz szerelőtől
• egyedül couchsurfingelni
• elmenekülni a török hosztodtól egy fekához, haha
• egyedül felfedezni New Yorkot, aztán összeszedni az ismert bandát a Csulából
• mekizni Chinatownban
• Starbucks kávét inni a Central Park mellett, miközben nézed az utcát és várod az útikalauz fekádat.
• melegbuliban nyomulni a hosztoddal szerda este
• taxit leinteni New Yorkban
• átsétálni a Brooklyn hídon.
• elbaszni a maradék pénzedet giccses ajándéktárgyakra
• sétálni a Venice Beachen este
• sétálni a Walk of Fame-n és megállni minden táncosnál
• eladomáynozni a fél fizetésedet utcai zenészeknek, táncosoknak
• utcán venni feka rap CD-t
• a metróra felszálló feka gyerekek táncát nézni
• a metróra felsázlló gitáros gyerek zenéjét hallgatni
• a Szabadság-szobor előtti elhajózni és a Staten-Islandon 1 dolcsis pizzát enni
• bronx-i mexikói étteremben margarita-koktélt inni
• naplementét nézni a Wisconsin folyónál
• 7 dolcsis vodkától beb@szni a reggeli meló előtt, ami lehetőleg ODC/OC
• borravalóként 1 dolláros érmét kapni (ami már szerencsepénzként funkcionál)
• 2-kor eljönni a bulihelyről záróra miatt
• 5 literes mosópor-szerű flakonból tejet inni
• Pringles-zabálás filmezés közben a giganagy emeletes ágy aljában
• 3 dolcsis extrafinom dobozos fagyi felzabálása
• hajnalban bundás kenyeret gyártani
• hajnali háromkor meztelenül fürdeni egy nem messze levő tóban a napfelkeltére várva
• ingyen zabálásra várni a munkás canteenban
• 80 centes cookieson élni napokig
• mexikóiakkal hazavitetni magadat, és folytatni a bulit addig, amíg meg nem kinálnak kokóval és rájönnek, hogy te nem vagy az a fajta (csak az a fajta, aki lenyúlja a piájukat)
• minden héten szobakártyát cserélni
• biztonságis bácsikkal driftingelni
• golfkocsival pizzát szállítani
• néhai reggeli másfélhetes periódusos korabeli tesztcsúszdázások a bőrrohasztó aquaparkban
• frissen mosott tukáning hahaa
• a fél fizetést elbaszni fél nap alatt
• július negyedikei tűzijátékot 2 pizza között megnézni
• IHOP-ban palacsintázni
• először egyedül kocsikázni és először benzint vásárolni (ahhh túúúúúdom, de nekem akkor is kinn volt az első :D :))
• internesönöl sztyudent partik a hauzingba’
• augusztus 20.-ai magyaros szülinapozás paprikás krumplival és palacsintával
• átalakítóval élni mindennap és mindenhol, különösen a feltornyozott epilálás és társai során

Azt hiszem a sort napokig lehetne folytatni, mindenkinek meg van a saját listája… Engem valamiért még mindig ez a nyár tart életben, aztán ha belegondolok kábé pont egy éve kezdődött el a sztori… Lehet, hogy most ismét kezdődik, pontosabban folytatódik minden a következő nyáron?! … Sosem lehet tudni ;)

Ui.: azt hittem elfogy az olvasótábor, de még mindig növekszik a látogatások száma, szóval hamarosan 13.000. kattintás! Köszi puszi! :*

HOGYAN látom Amerikát most? :)

Hey!

Jó pár nap eltelt az utolsó bejegyzésem óta és sajnos pár hét is a hazaérkezésem óta (kereken 3 hét, WTF O.o). Már egy ideje érlelődik bennem egy ilyesfajta írás, meg ugye sok mindenkinek mesélgettem, hogy kinn milyen az élet. Persze totálisan másmilyen és valamiért én "jobbnak" is láttam és ajnároztam és meg is kaptam sokaktól, hogy "hát most jöttél haza", blablabla szokásos faszságok. Ezért is aztán hagytam, hadd ülepedjen a dolog, mint ahogy a Balcsiban is leülepedik a felvert iszap...

Alapjában véve ugyanazokat fogom elmondani, mert ugyanazt érzem, ugyanazt a feelinget hiányolom, mint eddig. Volt valami féle elvárásom Amerikával szemben, de úgy érzem, hogy még jobbat kaptam. Nem feltétlen a cukormázas kerítésről beszélek, amit a kacsalábon forgó házakról zabáltunk le, mert olyan nem volt. Voltak gebaszok, nehezebb napok, bár sosem mondtam azt, hogy visszajönnék, vagy honvágyam van. Emberek hiányoztak és kész. És viccen kívül kábé most van honvágyam. Amikor New Yorkban felszálltunk a gépre szinte szúrt a szívem :) Szar volt ott hagyni, valahogy már otthon éreztem magam...

Az emberek

Sokak első kérdése volt ez. Hát mások. Nyitottabbak elsősorban. Az első alkalom, amikor ezt megismerhettem az éppen az első Walmartos vásárlásunk során volt, amikor is pózerkodni szerettünk volna életünk első Walmartos bevásárlókocsijával, eredeti amcsi cuccokkal megrakodva. Ahogy ott balfaszkodtunk, odalépett egy nő és felajánlotta, hogy csinál egy képet rólunk. Akkor ez még egészen furcsa volt, de aztán rájöttünk, hogy ez itt így megy. Itt mindig megkérdezik, nem hagyják, hogy ocsmány fotókat posztolj a fészbúkodra, haha :)

Szeretem azt a "képességüket" az amerikaiknak, hogy szinte a semmiből el lehet kezdeni beszélgetni. Mint mikor ültem életem első metróútján New Yorkban és 2 kis feka gyerek felszállt és neki álltak táncolni (ahhhh, odavoltam, képzelhetitek!). Csak néztem, vigyorogtam, persze vettem is elő a pénztárcámat (erről még mesélek), aztán egy bácsi rögtön megkérdezte, hogy tetszik-e (hogyne!), és miután kiderült, hogy MAgyarországról vagyok, hát üdvözölt a Nagy Almában :) Aztán volt még metrós sztorim elég:
Egyik kedvencem mikor felszállt egy srác és láttam, hogy kinézte a mellettem ülő csajt. 2 megálló múlva leszállt, de előtte még irogatott valamit egy füzetbe. Kitépte a lapot, és leszállás előtt odaadta a csajnak. Mint a filmekben, haha :)

Aztán sikerült összehaverkodnom még egy zenésszel a metrón, aki gitározott és persze ekkor is egy kibaszott jótékonysági szervezetnek képzeltem magamat, és adományoztam egy kis "tip"-et, aztán szóba elegyedtünk és kaptam egy névjegykártyát is, szóval ha feka gitárost szeretnétek utcazenére, akkor van egy emberem rá! :D

Hollywood Blvd. Venice Beach. Ha csak mindennap unalomból elsétálnál itt, totálisan úgy éreznéd magad, mintha fesztiváloznál. Belépőjegyre csupán pár dolcsit kell szánnod, amit persze csak a kalapba bedobsz... Eszméletlenül sok hülye és dilis ember egy helyen, és sajnos el sem lehet mondani, hogy micsoda élmény. Belegondolok és már rá vagyok remegve, imádom, amikor a tehetségek felsorakoznak mindenki örömére, mindenki jól szórakozik. Például amikor két 50-es pasi robottáncol. Hát még én is meglepődtem :P Általában én így szegényedem, hogy az utcai táncosokat pénzelem :D 

És itt éppen az adományozás után vagyok látható :D

Feeling.

Ülsz a kávéddal a kezedben. Előtted a laptopod, épp az egyetemről jöttél. Vagy csak a telefonod és épp vársz valakire. Az üvegen keresztül nézed a forgalmas utcát, és csak úgy jól esik ülni és nézni. Én személy szerint nem szerettem a fent említett kávézóláncot, de az utazás során egészen bejött. Meg van a feelingje, de nagyon. Ülhetsz éppenséggel New Yorkban, a Central Park mellett és nézheted, ahogy mennek az emberek munkába, a gyerekért, randira, ebédelni... Vagy ülhetsz éppenséggel Phoenixben is, ahol pont az 50 fok elől menekültél és ezt még egy jeges kávéval le is tudod folytani. Valahogy ennek ott meg van a kultusza. Ezt imádtam.

Az emberek és a nagy "ájlávjú-ájmisszjú"

Ez csupán szerény véleményemet fogja tükrözni. Néha úgy érezheti az ember, hogy itt nem tudják értékelni az "i love you" szó összetételt. Kábé mindenki mondja és mindenki kapja. Az elején még tök jó, hogy mindenki szeret, és mi is szeretünk mindenkit. Aztán egy idő után már agyfaszt kap az ember tőle. Aztán meg szimplán elfogadod. És rájössz, hogy itt ez amolyan kötelező dolog. Azt persze én is túlzásnak éreztem, mikor a nagy munkahelyi búcsúzás során olyan valaki "ájlávjú-ájmisszjú"-zik, akivel 3 mondatot sem beszéltem a nyáron. Na az tényleg sok(k). De ezért szidni az amerikaiakat?! Én igazából inkább élnék egy ilyen világban, ahol bár felszínesnek tűnnek a dolgok, és néha talán azok is, de végtére is jobb kedvvel megy bele a mindennapokba, mint mondjuk nálunk. Ez a hozzáállás és az, hogy észrevesszük a körülöttünk élőket, és mondjuk megkérdezzük, hogy "mi van, élsz még bazzeg?", az nálunk nem olyan magától értetődő. Persze át lehet esni a ló másik oldalára is, amikor a "Hello, how are you" a szimpla köszönés, és lehet, hogy éppen akkor kurvára nem érdekli az embert, hogy mi van veled, de azért odacsapja, mert anno erre tanították. Lehet szidni ezt a stílust, hogy felszínesség és csak nagy érzelmek és drámák, de én jobban bírom, mint az itteni szürkeséget, depressziót.

Már az első napomon, mikor felszálltam a buszra (itthon), akkor le voltam baszva, hogy nincsen apróm és hjaj szegény sofőrbácsinak nincsen elég aprója váltani... És hiába vagyok jófej és megköszönöm, azt kapom, hogy " VAN MIT".

Hogyan éltünk kinn a minimálbérünkből? Személy szerint jól. Félretéve most a különböző befizetéseket és drámákat szerintem elvoltunk. Nem kellett különösebben kuporgatnunk, én legalábbis nem tettem azt, mégis maradt az utazásra lóvé. Amikor a kis csicska munkákkal összeszedtem annyit egy hónapban, mint itt 1 nyár alatt, akkor azért gazdagnak éreztem magam :) Most meg persze csórónak, de hát teszünk ellene, nemdebár?! :D

Megint nem a fényezés miatt, de azért érdekes azt látni, hogy a 18 éves munkatársam saját maga fizeti a kis csóró munkájából a KOCSIJA részleteit, én meg összeteszem a két kezemet, ha a TELEFONOM részleteit tudom otthon fizetni.

Vagy mondjuk elcsodálkozom, hogy a kocsit fél órás beszélgetés során nem állítják le. És nem épp milliomosokról beszélek, csak a véletlenül odatévedő emberkékről. Akik fél órát elbeszélgetnek, holott mi már a piroshoz közeledve leállítjuk a kocsit, mert hát "a bönzin az drága". (igen más kérdés, hogy fele annyi a benzin ott. És az is, hogy jóval többet annyit keresnek, mint mi).

A szennykaják. Be kell vallanom azért csak hiányzik egy kis Dunkin vagy egy kis Chipotle... És szennykaja ide vagy oda, ott is meg lehet találni a normálisabb kajákat, csak persze keresni kell. Amúgy meg ha valaki elém rakna egy tál töltött káposztát vagy egy Dunkin kávét, háááát... Én ezt választanám:

Szóval én abszolúte nem csalódtam Amerikában :) Akkora elvárásaim sem voltak amúgy, szóval nem lepődtem meg, hogy NY redvás és a "szemetes napokon" elborítja az utcát, vagy mondjuk, hogy mekkora szar kaják vannak... Talán még a csapból is ez folyik, de valamivel élhetőbbnek látom azt az országot... Nem is véletlen, hogy tervezgetem következő expedíciómat vissza... Meglátjuk hogy alakul! :)

Folytatás következik egyszercsak!

Nagy Almás sztorik

Utolsó város, kedvencek között eddig is, ezután is: NEW YORK CITY! 

Nagy Almás élményeim még Phoenixben kezdődtek... Los Angelesből hazafelé jövet nem aludtam valami sokat, 6 órás volt az út, aztán mosás, pakolás és boldogan konstatáltam, hogy plusz egy bőrönddel csak megúszom a nyarat! :D Rövid búcsúzások a reptéren, és újra magamra maradtam. 5 órás repülés után leszállhattam abban a városban, ahova mindig is vágytam...

Ezt pedig már csak ma vettem észre, de legyen ez a bevezető kép. Szóval valamikor réges régen, na azért annyira nem, de álmodoztam erről és nagyban guglizva rátaláltam egy képre. Ma, 2013. szeptember 17-én pedig ülök az új albérletemben Győrben, sajnos már hátrahagyva minden amerikánozást, megtaláltam a képeim között a kép hasonmását... Sikerült!

5 után szálltunk le a géppel, nagybátyám tanácsára a két bőrönd egyikét le akartam tenni az 1-es terminálon, mivelhogy pénteken onnan indultam haza. Hát persze egyedül egész nagynak tűnt a reptér, próbáltam összeszedni a maradék agyamat, hogy elnavigálódjak a 8-as terminálból az egyesre. Air train és társai, szóval másfél óra kevergés után (ami elég szép volt egy félig meghótt' és egy ép bőrönddel, egy nagyobb sporttáskával és egy laptoptáskával) sikeresen letettem a BénaBőröndöt az 1-es terminál Baggage Storage-ába. Ezek után a hostel helyett couchsurfinges host-omhoz indultam, akit valahova a Central Park köré tettem gugli szerint is. Na már most először is kijutni a reptérről... A metrókártya vásárlásához már kaptam is segítséget, méghozzá magyaroktól! :D Szóval elindultam FÉL HÉTKOR és nagyban haladtam a Central Park felé. Egyszer valahogy eltévelyedtem, és egy fekától kértem segítséget. Tudjátok valahogy én megbízom némelyikben, és végülis úgy hozta a sors, hogy csak "jófej fekákkal" találkoztam az út során. 

Szóval feka 'námbőr van' katona srác, és segítségemre kelt, elkísért egy darabon és még a bőröndömet is koordinálta.

A következőkben már telefonos segítséget kellett kérnem a drága török úriembertől, így kemény 3.5 órás metrózgatás után, persze ezzel már magamévá téve a város metrótérképét, megérkeztem Manhattan Uptown-jába...

Rövid csevej, jófej volt a srác, el is mentünk hát kajálni, na meg "bulira fel"-célzattal neki az éjszkának. DE SEMMI! Értitek?! New Yorkban nem volt nyitva egy kibaszott klub sem, ahol lehetett volna táncolni. Kiakasztó. Ettől persze még szeretem! :D De hát na. Mire várna az ember lánya, ha nem erre?! Így aztán korán ágyba kerültem, hogy másnapra újult erővel folytathassam az utamat.

Ugyanis a másnapot a régi Chulás munkatársakkal tölthettem :) Járkáltunk sokfelé, konkrétan lerohadt a lábunk. Voltunk Chinatownban, de hát hal, szok kici kínai, sok ember, minden egymás heyén-hátán és bűűűz... Szóval nem éppen ez lett a kedvenc helyem :D

Aztán egyik személyes kedvencem a Top of The Rock volt... 

És akkor még egy pár fotó a buzi japánoskodás által eltöltött percekből (tehát mikor konkrétan beállsz az út közepére, és tojva az egész Manhattani közlekedésre megörökíted a látványt :D)

A nap délutánjához közeledve pedig szólított a haza szállás és vonultam vissza Manhattan felső részébe... Az estét host-ommal folytattam, aki először is elvitt a Times Squarre...

... ahol szerencsére voltak még nálam is nagyobb idióták :)

Aztán elléptünk valami japánosabb "negyedbe", mindenesetre sikerült betévedni egy japán étterembe, ahol életemben először ettem sushit :) Émény, élmények hátán ;)

Éjszakai élet szerdán... Hát jobb, mint kedden, de számomra nem az igazi. Mert ha már elmásztam a halál f@száról a "jóvilágba", akkor már hip hopos buliba mennék... Az első klub olyan volt, hogy még én is elcsodálkoztam... :D Pedig aztán sok mindent bevesz a gyomrom, de amikor elmész egy NEMbuzibárba, és a FashionWeek alkalmából mindenki be van öltözve, persze ezek többsége férfinak mondható "izé", továbbá a két méteres pasi szőrös lábbal, hónaljkutyával jobban pózol, mint a Cosmo jelenlegi címlaplánya és két idiótán beöltözött "rajzfilmfigura" táncol a gogo-lányok helyett.. Na hát na... 

Szerencsére erről csak egy képem van... Nem akarok itt rémálmokat okozni :)

Az este így hamar kudarcba fulladt, így indulhattunk vissza...

Utolsó teljes napomon már egy nagyon helyi ember segítségét kértem. Ő is amúgy host-om lett volna, de aztán bronx-i lakása miatt eléggé elkapott a "hajjajjjjj, de fehérlenék én ott"-feeling, így aztán csak tourguide lett belőle. Sok felé jártunk, képekben mesélem inkább el ;)

Egész nap bóklásztunk, de végtére is jól éreztem magam :) Aztán hát egyéb okok miatt, de átkérettem magam új barátom lakhelyére magam, tehát hogy utolsó éjszakámra, de hosztoljon ő engem! Ugyebár egyedül voltam a töröknél, aztán úgy éreztem, hogy ő lehet, hogy máshogy is megismerne... Én meg "aztat" nem akarnám! :D Így inkább egy fekára bíztam az életemet... BRONXBAN!

Amúgy elmondom őszintén, egy jónagy Haszkovó-teleppel ér fel az egész. Az más kérdés, hogy hófehérkének éreztem magam, és tuti vannak borzzzzasztó helyei is, de ez a környék mondjuk egészen normális volt. Kábé ami a filmekben van, nekem tök ez jött le. Na meg a tűzlépcsők... :)

És még azért is jártam jól a fekámmal, mert másnap volt olyan drága, és kikísért a két órányira levő reptérre. Meg is várta, míg átjutok a szekjuriti ponton, aztán elváltak útjaink... És én még mindig azt mondom, hogy jó fekákat fogtam ki, és hát szerény személyem gyakrabban fordul(t) fekákhoz, mint úgy általában.. Valahogy nem féltem tőlük, de majd erről is írok, van még mit mesélnem ;)

New york-i kaladjaim itt véget értek sajnos, várt ránk 7 óra repülés Frankfurtba és még kevesebb, mint másfél Budapestre... Aztán csak leszálltunk a magyar valóságba...

Folytatása következik! ;) Viszont ezennel a nagy mesélésnek vége, már csak szemezgetni való témáim vannak. Köszönet mindenkinek, aki olvasott, kommentelt, lájkolt, megosztott! És csak remélni merem, hogy ez itt nem végződik! :)

Harmadik felvonás...

Amikor úgy érzed hazajöttél…

Mert én kábé így éreztem magam, mikor beértünk az „ériába”. Első dologként felkaptuk unokaöcsémet, ő volt a bónusz a hétvége alatt :) Vele amúgy most találkoztam másodszor, és mivel most 5 éves a pár évvel ezelőtti találkozóról fogalma sem volt :) De nagyon jól kijöttünk szerintem :)

Mi az első, amit látni kell Los Angelesből? Hát az ósöööööönt! Így hát a gyors hotelbecsekkolás után léptünk is a partra. Szombat lévén eléggé nagy volta forgalom, így a Venice beachig nem is, de előtte megálltunk egy partszakaszon. A látvány „hú meg há”, aztán ráadásul még a légzőrendszeremnek is jót tette a sós levegő! :D És akkor így néz ki AMA óceán, ami Csendes :)

Ezután elléptünk a Third streetre, amit sajna nem tudok betájolni, hogy melyik részen van, de nem messze a  Venice beachtől. Vacsiztunk egyet az egyik Chipotleban (sajnos függő leszek, ha egyszer visszatérek), aztán pedig felfedeztük a kis utcácskát. Mindenhol zenélő, táncoló talentumok, nagyon feelinges. Már csak ezért is megérni itt lakni, persze akkor még szinte semmit nem láttam L.A.-ből.

21 éves létemre eléggé be voltam sózva, hogy ha szombaton Los Angelesben esteledik rám, akkor márpedig nekem el kell jutnom partizni. Ha kell egyedül, de akkor is mennem kell! Így történt aztán, hogy kaptam egy órát, hogy összeszedjem magam és bár egy 5 évessel a nyakunkon kellett neki indulni az éjszakába, hát volt nekem egy kedves nagybátyám, aki elszállított Hollywoodba partizni és megvárta a 2 órai zárást, ami után felszedett. Persze ez scak a keretsztori, azért nem volt ám ilyen egyszerű.

Kaptunk egy fülest, miszerint nagybátyám egyik haverja épp kidobó ember az egyik klubban, így aztán arra felé vettük az irányt. Kipattantam a kocsiból, és beálltam a 3 sor közül a legrövidebbe. Figyelgettem, aztán mivel érzéseim szerint az egy VIP-sor volt, így tovább álltam a középsőbe. Rengeteg feka volt, nagyon nehezen engedtek be embereket. Kábé pofára ment, meg arra, hogy van-e benn haverod, aki bevisz. Néha odajött a nagybátyám bátorítani, hogy menjek haverkodjak a biztonságiakkal, de azok sem éppen a cukiságok fénypontjai, szóval ejtettem az ügyet :D Meg is fordult a fejemben fél óra várakozás után, hogy inkább menni kéne, de hát nem adom fel könnyen a dolgokat. Beálltam végül is a harmadik sorba, mert onnan láttam a legtöbb embert bemenni. Beengedtek egy sereg feka csajt és ott maradtam 2 feka sráccal. Egyszer csak őket is beengedték, én meg kérdeztem, hogy „most kajak itt hagytok egyedül?” A feka gyerek (valami biztonságosdi) mondta, hogy jaja, várjak még, erre elkezdtem rinyálni, hogy „hát de jurópien vagyok, meg hángérien, meg első és utolsó estém itt és nehogymáááááá ne”. Így megesett a szívük rajtam és beengedtek. Azt még odasuhintották, hogy 20 dolcsi lesz a beugró (1 órával a zárás előtt), de akkor már kurvára nem érdekelt. BEJUTOTTAM!

Folyó ügyek és terem felderítések után végülis a hip hop teremben kötöttem ki (micsoda véletlen). Áradó fűszag, sok pia és sok feka. Mindezt persze egyedül kellett kiélveznem :) Nem estem kétségbe, betámadtam az italpultot, de meg kell, hogy mondjam a fekák között nehéz votl érvényesülni :D Kábé 10 perc várakozás után megkaptam a vodka-narancsomat, aztán elkezdtem zötyögni a kis magam stílusában, és kábé 49 és fél másodpercre megjelent egy feka, hogy akkor táncoljunk :D Így aztán végre táncolhattam igazi fekával, nem holmi afrikai gengeszterrel, hanem igazi meganiggával :D 2-kor aztán bezárt a klub, így véget ért a móka, gyors mekizés után haza is repültünk.

Vasárnap és szieszta-tájm. Szóval csak bícseztünk. Kezdésnek a Laguna-beach, ami kábé 2 órányi kocsikázásra volt tőlünk, este pedig átnéztünk a Venice-re. Kész kavalkád, utcazene fesztivál-feeling, sok hülye ember, sok tehetséges ember, sok „gyógyító-füves” bolt…

Konkrétan arra értünk oda, hogy helikopterrel oszlatják szét a népet, na persze nem az érkezésem miatt (haha), hanem egy helyi dobos banda miatt, akik már annyira kinőtték az utcazenélést, hogy kábé 200 ember volt rájuk kíváncsi. Így aztán ott is sikerült eltölteni 1 órácskát, bár a hűvös óceáni szellő elég hamar beinvitált a kocsiba, így aztán 8 után már indultunk vissza a szállásra.

Este szintén lazulás volt és persze próbáltam intézkedni szállás ügyben. New Yorkban és Győrben… :D

Hétfő. Az a bizonyos csodálatos hétfő!

Unokaöcskös el lett víve suliba, persze én akkor még nagyban alukáltam és kábé fél 11 után vetődtünk ki a hotelból. Első lépésként reggeli-ebéd az IHOP-ban, aztán irány HOLLYWOOD! Az egész napot ott kívántuk eltölteni… Első lépésként is elnéztünk egy tánciskolába, ugyanis ez nagyon nagy álmom volt, hogyha már egyszer hip hop és ha hip hop, akkor Amerika, és ha Nati lenni in Amerika, akkor muszáj kélveznem egyszer legalább az igazi hip hop órát, oridzsinále :)

Szóval kinéztem egy táncsulit, egy tánctanárt,mégpedig DANTE-7-t. Haladó óra természetessssssen, Natika sózott kukacként járt fel-alá a suliban, várta, hogy kezdődjenek a dolgok. Meg kell mondjam, hogy bár most kimaradt pár hónap tánc szempontjából nem voltam olyan borzasztóóóóóóó. Nagyon  jól éreztem magam, olyan mozgása volt a pasinak, hogy majdnem elsírtam magam! Mondjuk izgalmas volt az eleje. Mindenki betévedt a terembe, és a 10 emberből 8-an elkezdtek hajlongani spárgából spárgába. Hát mondom oké, nekem is valamikor leér, ha bemelegítek, de ők azért elég lazán tolták. És nem ám fiatalkák… Volt ott anyuka is, meg még egy idősebb nőci. DANTE (pokla)-7 meg amúgy egy feka gyerek (hát miért is ne), egy jó kis lassabb, de ütemesebb számra táncoltunk. Ezt bűn lett volna kihagyni! Utána persze még pózerkodtam vele, csakhogy legyen bizonyítékom, hogy ott jártam ;D

Ezután fogtuk magunkat és elindultunk a Csillagos utcára, avagy HÍRESebb nevén a Walk of Fame-re. Csillagok, csillagok mondjátok meg nekem… Miért nem jártam még itt?! Ez az utca felért három Venice-beach-csel, egyszerűen eszméletlen hangulata volt. Betaláltunk 2 bácsit, akik olyan faszán táncoltuk, hogy háromszor is visszamentem adakozni :) 

Sőt be is álltam táncolni egy pöppet, így aztán már rögtön ki is szúrtak táncosok :) Szóval így megy ez kérem szépen… Aztán ha már ennyire táncos-napot tartottunk, akkor hát befreeze-ltem a csillagok utcáján :)

Visszafele menet pedig szintén betalált pár feka, bár ők a zenéjük eladásával próbálkoztak és hát be is jött nekik. De meg kell mondjam egészen jó zene… :) 

Továbbá sikerült felvásárolni az egyik üzletet szuvenyírek terén. Sőt, ezután még egy „kedvenc boltos”-at is bejátszottunk, ahol már érett egy új bőrönd megvásárlása… Persze nem csak bőröndöt sikerült venni, de ez már más téma :D Este még sétálgattunk egy kellemes kis utcácskán, aminek sajna nem tudom a nevét :)

Fél 10 után pedig elindultunk utolsó utunkra, ami pedig Phoenixbe vezetett. Sikeres 6 óra után megérkeztünk, volt időm mosni, szárítani és nagy nehezen bepakolni. Fél 7-kor indultunk a reptérre, életem második repülése egyedül, és a legjobb az, hogy NY-ban full egyedül vagyok a szállás eljutásáig, szóval ha ezt olvassátok, akkor faszán túléltem a dolgokat! :D Reménykedem benne, hogy minden menni fog, így aztán búcsúzom, még 3 nap New Yorkozás és hát menni kell haza… Az egész szervezetem tiltakozik, de nincs mit tenni…

Addig is csók!

* * *

A következő bejegyzés még írás alatt... New York, New York!!! <3

Az előző részek tartalma:

Grand Canyon&Hoover Dam

A bűnös város